Lenyűgöz az ember és a létezés. Örök kíváncsiként fedezem fel az újabb és újabb csodákat.
Végtelen hittel és lelkesedéssel élek, mély megélésekkel. 2023 januárjában egy négylábú
társ csatlakozott hozzám, akinek örökbe fogadása bevonult életem legeslegjobb döntései közé.
Tinédzseréveim világmegváltó terveit szociálpolitikusként, szociális munkásként akartam teljesíteni,
a képzés 5 éve alatt szerzett tudás és a diákként végzett munkatapasztalataim megalapozták rendszerkritikus
szemléletemet. Pénzügyi okokból szakmám helyett egy családi vállalkozásból multivá növő, egészségügyi
területen kereskedő cégben helyezkedtem el és dolgoztam 20 éven át. Ez idő alatt szinte megállás nélkül
jártam a saját önismereti, önfejlesztési utamat, így lettem pszichodráma vezető, coach és jóga oktató is.
Mindhárom módszer olyan megélésekhez, felfedezésekhez juttatott, amik kapcsán azt éreztem és érzem mind a
mai napig, hogy bárkinek segíthetnek, erővel, energiával tölthetik fel, élet- és szemléletformáló hatásuk
jelentős, és nem csak az egyén szintjén.
Ezért is döntöttem úgy pár éve, hogy munkát váltok és jelenleg jóga oktatóként, coachként segítek a
szerintem hasznos tudással, tapasztalataimmal, így lelkesedésem mások hasznát is szolgálja. Alapító
tagként izgalmas és előremutató munkában veszek részt a Magyar Pszichodráma Egyesületen belül a
Kritikai Pszichodráma Módszertani munkacsoportban. Célunk a pszichodráma eszköztárát bővíteni olyan
módszerekkel, technikákkal és eljárásokkal, amelyek az egyéni megéléseket és az ezeket tartalmazó
társadalmi környezet együttesét teljes egészében, bonyolultságában figyelembe veszik, segítenek a
rálátásban és megtámogatják a továbblépést, a fejlődést.
Amikor csak tudok, túrázok és hosszútávú kerékpározok, eszméletlenül feltölt a természetben lét.
Sokat fotózok, meg-megállva elmerengek a természet szakadatlan, termékeny újjászületésein,
inspiráló alkalmazkodásán. Mindig találok tanulnivalót, szerintem sosem leszek „kész”. És már
egyre kevésbé vágyom rá, sokkal inkább arra törekszem, hogy a mindennapjaimban megéljem a boldog
és kevésbé boldog pillanatokat. Sok évvel ezelőtt találtam rá Márai Sándor könyveire, ez a
gondolata mélyen belém ívódott:
„ Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája
világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a
szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más,
jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem.” (Füves könyv)
created with
Website Builder Software .